A magyar gasztronómia a magyar kultúra egyik kiemelkedő eleme, változatos, kreatív
ételféleségekkel, egyedi és karakteres ízvilággal büszkélkedhet. Konyhakultúránk több
mint ezeréves történelmi fejlődés eredménye, amely Magyarország jó természeti
adottságain, valamint az évszázados tradicionális állattartás, növénytermesztés és a
manufakturális élelmiszer-előállítás örökségén alapul. A magyar ételkészítési
szokásokat alapvetően jellemző sertéshús és zsír használatának oka a török időkre
vezethető vissza. A hódoltság évszázadai alatt a portyázó törökök ugyanis minden
háziállatot elvittek, kivéve a sertést, mert azt a muzulmán hitük miatt nem ehették.
A magyar tájkonyhák tradícióit jelentő receptek a népi táplálkozás bölcsességét
bizonyítják, hiszen a legegyszerűbb nyersanyagokból készíthető legkülönfélébb ételvariációkat tartalmazzák. [1] „A magyar konyha története nem más, mint a jó ötleteket
elfogadó, ötvöző, dominanciákat is beépítő táplálkozási fejlődés”[1] – az ősi ázsiai
nomád, a német, az olasz, a szláv, a török, az osztrák és a francia
gasztronómiaszintézise.
A hagyományos magyar fogások alapanyagai a húsok, a
frisszöldségfélék, gyümölcsök, a friss kenyér, a tejtermékek és a méz. Füves levesek,
gyümölcslevesek, zsenge főzelékek, meleg tészták, zöldségekkel készült
frikasszék [megj 1], jóízű mártások ezernyi változata, valamint a sütve, párolva és főzve
készíthető marha-, sertés-,bárány- szárnyas-, hal- és vadhúsételek csodás ízgazdagsága jellemzi a magyar konyhát.[1] Mindezek közül a legismertebb magyar
nemzeti ételek a pörkölt, gulyás, a halászlé, a töltött káposzta, a paprikás csirke,
a paprikás krumpli, a disznótoros, a bableves és a túrós csusza.[2] A halászlé
különlegességét az adja, hogy míg Európában évente 22-24 kg halat eszik meg egy fő,
addig Magyarországon ugyanez az éves adat kevesebb, mint 4 kg/fő.[3] Ezt a kicsiny
mennyiséget a karácsonyi halfogyasztási hagyományainknak, a dunai és tiszai
halfőzési gasztronómiai örökségünknek köszönhetjük.
| „ |
"Konyhánk, ételeink, akárcsak a zenénk, a nyelvünk, elütnek a nyugati népekéitől, azonban ezzel kapcsolatban megállapíthatjuk azt is, hogy nem a magyarság hátrányára. Mindezt ismerni nemcsak érdekes, hanem hasznos is."
|
” |
|
– Gundel Károly
|
Kommentáld!